A lelkigyakorlatokról...
Lelki
Legfontosabb alapkérdéseink közé tartozik, hogy honnan jövünk és hová tartunk, kik vagyunk és milyen a kapcsolatunk a Teremtőnkkel?
Ilyen és hasonló kérdések vezetnek, amikor lelkigyakorlatra megyünk, de az is lehet, hogy csak időt szeretnénk tölteni Istennel. Ehhez elengedhetetlen, hogy megálljunk a mindennapok forgatagában és elcsendesedjünk. Olyan ez, mint amikor elővesszük az iránytűt és a térképet, hogy tájékozódjunk az úton. A megálláshoz hozzátartozik, hogy megpróbáljuk magunk mögött hagyni a mindennapi élet történéseit, elvonulunk egy olyan helyre, ahol csendben tölthetünk időt: imádkozunk és engedjük, hogy Isten megmutatkozzon, pontosabban: észrevegyük jelenlétét. Egy vezető segítségével tájékozódunk, legyen ennek formája személyes kísérés vagy előadás.
Gyakorlat
A lelkigyakorlat sokféle lehet, és időtartamában is változhat (egytől egészen 30 napig), egy azonban bizonyos: ahhoz, hogy megteremje gyümölcsét, rá kell lépnünk az útra, bizalommal elfogadva a kereteket és együttműködve a folyamattal.
Szükséges az is, hogy szembenézzünk a valóságunkkal. Tudatosítjuk mindazt, amit hordozunk, és ami hat ránk. Mi az, ami foglalkoztat? Mi az, aminek különösen a hatása alatt vagyok? Minek örülök? Mi bánt?
Fontos ezeket megnevezni, mert befolyásolják figyelmünket, meghatározzák azt, ahogy vagyunk. És természetesen keressük a legmélyebb vágyunkat, azt, ami mozgat, ami keresésre indít. Mire vágyom? Mit szeretnék kérni Istentől? Mire van leginkább szükségem?
Lényege három egymásba kapcsolódó útban foglalható össze, függetlenül attól, milyen formában végezzük (személyesen kísért, csendmeditációs, előadásokból álló, témák által vezetett, gyalogló, utcai lelkigyakorlat stb.):